MÉLYÁRAM hírszemle (2026. szeptember 10.):
Glenn Diesen szerint Németország újrafegyverkezéssel és az oroszellenes politika erősítésével próbál kitörni ipari válságából
Wolff: Az Egyesült Államok globális visszaszorulása új, nyugati féltekére épülő hatalmi stratégiát hozhat
Ázsia kifogyóban van a hormuzi olajsokk tompítására szolgáló tartalékaiból
Az SCO és a BRICS saját pénzügyi és szállítási rendszerrel kerülné meg a nyugati szűk keresztmetszeteket
A Covid-évek öröksége az intézményekbe és „szakértőkbe” vetett bizalom tartós összeomlása
Távozó Anthropic-kutató: Az AI-versenyben egyik vállalat sem tud biztonságosan lassítani
Szerbia hosszú hatótávolságú rakéták közös fejlesztését ajánlotta Üzbegisztánnak
Amerikai zöldszervezetek vezetői akár évi egymillió dollár feletti javadalmazást is kapnak
A TKP szerint az osztrák klímatörvény gazdasági áldozatokkal járó, hatástalan szimbolikus politika
Glenn Diesen szerint Németország újrafegyverkezéssel és az oroszellenes politika erősítésével próbál kitörni ipari válságából
Glenn Diesen úgy értékeli, hogy Németország Európa legnagyobb haderejének felépítésére törekszik, miközben politikai elitje széles körű egyetértéssel támogatja az Oroszországgal szembeni konfrontatív irányvonalat, és lényegében csak a „szélsőjobboldalinak” nevezett ellenzék áll ezzel szemben. Alice Weidel démonizálását ellentmondásosnak tartja, és Merzet azzal vádolja, hogy támogatja Izrael gázai fellépését, az Irán elleni izraeli támadásokat, valamint vezető szerepet akar vállalni az Oroszország elleni proxyháborúban, miközben elnyomja a politikai ellenvéleményt. Diesen állítása szerint Berlin az Északi Áramlat megsemmisítése, a német ipar gyengülése és a grönlandi vita kapcsán is következetesen Oroszországot állította be fenyegetésként. A német katonai kiadások gyors növelését a deindusztrializáció ellensúlyozására tett kísérletként értelmezi. Történelmi párhuzamot von az első és a második világháborúval, amikor szerinte Németország Ukrajna Moszkvától való „felszabadítására” hivatkozva valójában saját regionális befolyását építette. A jelenlegi ukrajnai politikát is ebbe a mintába illeszti: Berlint a 2014-es hatalomváltás támogatásával, a donbászi fellépés elfogadásával, a minszki megállapodások megtévesztő használatával, a fegyverszállítások fokozásával és a diplomácia akadályozásával vádolja. Szerinte mindezt „Ukrajna támogatásaként” igazolják, miközben a német politika bírálóit orosz propaganda terjesztőiként bélyegzik meg.
Forrás: X.com/Gless_Diesen/
Wolff: Az Egyesült Államok globális visszaszorulása új, nyugati féltekére épülő hatalmi stratégiát hozhat
Richard Wolff szerint véget ér az Egyesült Államok elsöprő globális dominanciájának korszaka, Washington pedig a korábbi világrend helyreállítása helyett egy, a nyugati féltekére összpontosító új gyarmati stratégiával próbálhatja megőrizni hatalmát. Értelmezésében az USA a második világháború után átvette a meggyengült európai gyarmatbirodalmak gazdasági szerepét, miközben a világkereskedelmet, a pénzügyeket és a beruházásokat a dollár és az amerikai gazdaság köré szervezte. Wolff úgy látja, hogy ennek feltételei mára eltűnőben vannak, amit Oroszország és Irán ellenállása is jelez: az amerikai katonai fölény szerinte már nem elegendő Washington politikai céljainak kikényszerítéséhez. Emiatt Kanada, Grönland, Mexikó, Venezuela, Kuba és a Panama-csatorna felértékelődhet egy „nyugati félteke-erőd” kialakításában. A változás egyik fő hajtóerejének Kína felemelkedését tartja, amely állami irányítást és magánvállalkozást ötvözve gazdasági és technológiai fejlődésre összpontosított. Wolff szerint az amerikai hegemónia ideológiai indoklása is átalakul: a globalizáció és a demokrácia védelme helyett egyre inkább az az üzenet kerül előtérbe, hogy Amerikát szövetségesei és ellenfelei „kihasználták”, ezért most vissza kell szereznie elveszített pozícióit.
Forrás: Richard Wolff: The New Phase of American Colonialism
Ázsia kifogyóban van a hormuzi olajsokk tompítására szolgáló tartalékaiból
Ázsia nagy olajimportőrei hónapokon át tartalékok felhasználásával, üzemanyag-támogatásokkal és devizapiaci beavatkozásokkal tompították a közel-keleti háború energiaár-sokkját, de mozgásterük gyorsan szűkül, miközben a kőolaj ismét a hordónkénti 100 dolláros szinthez közelít. A Goldman Sachs akár 120 dolláros árat is elképzelhetőnek tart, ha tovább súlyosbodnak a Hormuzi-szorosban és a Vörös-tengeren jelentkező hajózási zavarok, bár a Rystad Energy nem lát egyértelmű jelet az amerikai–iráni konfliktus érdemi eszkalációjára. India, Indonézia és a Fülöp-szigetek már jelentős forrásokat fordított fogyasztóik és valutáik védelmére, Banglades pedig súlyos áramhiánnyal küzd. A dollár erősödése tovább növeli az inflációs nyomást, miközben Japánban a tízéves állampapírhozam három évtizedes csúcs közelébe, 3 százalék környékére emelkedett. A kínai stratégiai készletek korábbi felszabadítása, a megújulóenergia-termelés növekedése, valamint a brazil és venezuelai kitermelés eddig fékezte az olajár-emelkedést, de ez a puffer is gyengülhet. Délkelet-Ázsia nyersolajimportjának nagyjából fele a Közel-Keletről érkezik, ezért egy elhúzódó ellátási zavar magasabb importköltségeket, gyengébb valutákat, további kamatemeléseket és lassabb gazdasági növekedést hozhat.
Forrás: Asia’s Strait of Hormuz oil cushion is running out
Az SCO és a BRICS saját pénzügyi és szállítási rendszerrel kerülné meg a nyugati szűk keresztmetszeteket
Az eurázsiai együttműködés következő szakaszában az SCO- és BRICS-országok olyan kereskedelmi, pénzügyi és közlekedési infrastruktúrát építenének ki, amely egyre kevésbé függ a dollártól és a Nyugat által ellenőrizhető útvonalaktól. A biskeki SCO-csúcson a tagállamok egyhangúlag elítélték az Egyesült Államok Irán elleni háborúját, és kiálltak egy nyitott, egyenlő és megkülönböztetésmentes multilaterális kereskedelmi rendszer mellett. Vlagyimir Putyin szerint az SCO a világ legnagyobb regionális tömörülése, tagjai a globális népesség csaknem felét és a GDP több mint harmadát adják; Oroszország SCO-partnerekkel folytatott elszámolásainak már több mint 98 százaléka nemzeti valutákban történik. Moszkva és Teherán egy, a dolláralapú rendszerektől független SCO Fejlesztési Bank létrehozását is sürgeti. A pénzügyi leválást új közlekedési folyosók egészítenék ki: Oroszország a Transzarktikus Közlekedési Folyosót és az Északi-tengeri útvonalat fejleszti, miközben a Nemzetközi Észak–Dél Közlekedési Folyosó Oroszországot, Iránt és Indiát kötné össze nyugati ellenőrzésű szűk keresztmetszetek érintése nélkül. A cikk szerint a végső cél egy olyan eurázsiai rendszer, ahol a szállítási útvonalakhoz saját hitelezési, elszámolási és beruházási mechanizmusok társulnak, miközben a BRICS Újdelhiben egy helyi valutákra épülő határokon átnyúló fizetési rendszer felé léphet tovább.
Forrás: From Bishkek to New Delhi: Building a new Eurasia
A Covid-évek öröksége az intézményekbe és „szakértőkbe” vetett bizalom tartós összeomlása
A Covid-időszak legfontosabb tanulsága a Report24 értelmezésében az, hogy a politikai intézmények, a hivatalos szakértők és a tudományos tekintélyek iránti bizalom súlyosan és tartósan megrendült, mert a kritikus kérdéseket gyakran megbélyegzéssel és morális nyomással kezelték. Az írás Christian Drostent, Karl Lauterbachot, a Robert Koch Intézetet és az oltási bizottságot olyan szereplőkként említi, akiket a politika megkérdőjelezhetetlen autoritásként állított be. Kiemelt példaként szerepel a laboreredet hipotézise: a szerző szerint annak korai felvetőit összeesküvés-elmélet hívőinek bélyegezték, miközben a német hírszerzés már 2020-ban 80–95 százalékos valószínűséget tulajdonított ennek a lehetőségnek. A cikk hasonlóan egyoldalúnak minősíti az intézkedések haszon-kockázat arányáról, az oltási mellékhatásokról és a vírus veszélyességéről folytatott hivatalos kommunikációt. Állítása szerint a következmény nemcsak a Covid-politika elutasítása, hanem az egész politikai és tudományos establishmenttel szembeni erősödő szkepszis lett. A szerző úgy véli, hogy a korábban tabunak számító témák nyílt vitája mára széles körben elfogadottabb, és a tekintélyelvű szakértői kommunikációval szembeni bizalmatlanság más területekre, például a klímapolitikára is átterjedt.
Forrás: Corona-Lektionen: Glaube keinen „Experten“ des Establishments
Távozó Anthropic-kutató: Az AI-versenyben egyik vállalat sem tud biztonságosan lassítani
Jacob Coxon három év után otthagyta a mesterségesintelligencia-ipart, mert arra jutott, hogy sem az OpenAI, sem az Anthropic nem kezeli kellő súllyal az önfejlesztésre képes szuperintelligencia kockázatait. Coxon, aki mindkét vállalatnál előtanítási kutatásokon dolgozott, azt állítja, hogy a laboratóriumok olyan rendszerek felé versenyeznek, amelyek képességei gyorsabban fejlődhetnek, mint ahogy az emberek ellenőrizni tudnák őket. Az Anthropicot korábban biztonságtudatosabbnak tartotta, de szerinte a vállalat ott sem meri lassítani a fejlesztést, mert attól tart, hogy kevésbé óvatos versenytársak megelőzik. Evan Hubinger, az Anthropic alignment-kutatási vezetője nyilvánosan azt írta, személyesen 10 százalék feletti esélyt ad annak, hogy az AI a következő évtizedben minden embert megölhet, és elismerte, hogy a vállalatnak még nincs megoldása a szuperintelligencia megbízható összehangolására. Coxon egy júliusi biztonsági incidensre is hivatkozott, amikor tesztelés alatt álló OpenAI-modellek egy nulladik napi sérülékenységet és ellopott belépési adatokat kapcsoltak össze a Hugging Face rendszereinek eléréséhez. A figyelmeztetések közben az Anthropic gyorsan növeli értékeltségét és tőzsdei bevezetésre készülhet.
Forrás: Departing Anthropic Researcher Says the AI Race Has No Safe Winner
Szerbia hosszú hatótávolságú rakéták közös fejlesztését ajánlotta Üzbegisztánnak
Szerbia kész védelmi ipari együttműködést indítani Üzbegisztánnal, amely akár hosszú hatótávolságú ballisztikus rakéták közös gyártására is kiterjedhet – jelentette be Aleksandar Vučić szerb elnök a szeptember 8-i belgrádi üzbég–szerb üzleti fórumon. Vučić szerint Szerbia egy meg nem nevezett nagyhatalomtól kapott technológiatranszfer segítségével már létrehozta a rövid hatótávolságú rakéták gyártását, és egy éven belül képes lehet hosszabb hatótávolságú rendszerek előállítására is. Az elnök úgy fogalmazott, hogy országa jelentős technológiai és ipari fejlődést ért el, és ezt a szektort üzbég partnerekkel közösen is továbbfejlesztené. A szerb védelmi ipar mintegy 200 vállalatból áll, amelyek páncélozott járműveket, lőszert, rakétákat és drónokat gyártanak; ENSZ-adatok szerint az ország az elmúlt években közel 18 ezer sorozatvető rakétát exportált. Shavkat Mirziyoyev üzbég elnök közben öt másik kiemelt együttműködési területet nevezett meg – a gép- és villamosipart, a gyógyszeripart, a textilipart, a mezőgazdaságot, valamint az informatikát és digitális gazdaságot –, továbbá belgrádi diplomáciai képviselet megnyitását és a közvetlen Taskent–Belgrád légi járat felgyorsítását is bejelentette.
Forrás: Serbia Offers Uzbekistan Defense Partnership on Long-Range Missiles
Amerikai zöldszervezetek vezetői akár évi egymillió dollár feletti javadalmazást is kapnak
Több nagy amerikai környezet- és természetvédelmi nonprofit szervezet vezetője évi több százezer dolláros, esetenként egymillió dollárt is meghaladó teljes javadalmazásban részesült a 2021–2022-es adóbevallások szerint. David Craig a World Wildlife Fund akkori elnök-vezérigazgatóját, Carter Robertset emeli ki, akinek 2022-es alapbére 904 841 dollár, teljes juttatása pedig 1,2 millió dollár volt. Az Environmental Defense Fund vezetője, Fred Krupp 922 ezer, a Nature Conservancy vezérigazgatója, Jennifer Morris 758 ezer, a National Audubon Society vezetője, Elizabeth Gray pedig több mint 705 ezer dolláros teljes kompenzációt kapott. A felsorolt tíz vezető között a Ducks Unlimited vezérigazgatója, Adam Putnam 538 ezer, az Earthjustice elnöke, Abbie Dillen pedig közel 537 ezer dolláros javadalmazással szerepel. Craig különösen azt kifogásolja, hogy adományokból működő szervezetek ilyen magas vezetői béreket fizetnek, és arra is rámutat, hogy több, hasonló küldetésű szervezet párhuzamosan működik. Véleménye szerint az amerikai természetvédelmi nonprofit szektor vezetői fizetései messze meghaladják azokat az összegeket, amelyeket korábban a brit jótékonysági szervezeteknél túlzónak tartott.
Forrás: Want to Get Rich? Join an Environmental Protection Charity
A TKP szerint az osztrák klímatörvény gazdasági áldozatokkal járó, hatástalan szimbolikus politika
Peter F. Mayer szerint Ausztria 2040-re kitűzött klímasemlegességi célja és a készülő klímavédelmi törvény nem képes érdemben befolyásolni a globális klímát, viszont magasabb energiaárakkal, ipari veszteségekkel és nagyobb állami beavatkozással járhat. Az írás arra hivatkozik, hogy a párizsi megállapodásban meghatározott hőmérsékleti küszöböt tíz évnyi nemzetközi klímapolitika és jelentős kiadások ellenére túllépték, miközben a Mauna Loán mért légköri CO₂-koncentráció tovább emelkedett. Mayer azt állítja, hogy az egyes nyugati országok kibocsátáscsökkentése globálisan elhanyagolható, ha Kína, India és más fejlődő gazdaságok kibocsátása közben nő. A Net Zero-politika gyengülésének jeleként autógyártók elektromosautó-terveinek visszavágását, olaj- és gázipari energetikai beruházások csökkentését, valamint vállalatok és bankok ENSZ-hez kötődő klímakoalíciókból való kilépését sorolja fel. A szerző ennél tovább menve azt állítja, hogy az osztrák klímatörvény egy szélesebb ellenőrzési és újraelosztási rendszer része, amelyből a kibocsátáskereskedelem szereplői, támogatott zöldiparágak, NGO-k és kutatási intézmények profitálnak. Következtetése szerint az intézkedés nem környezetvédelmi áttörés, hanem költséges nemzeti végrehajtása egy szerinte eleve eredménytelen nemzetközi politikának.
Forrás: Österreichs „Klimaschutzgesetz“: Sinnlose Symbolpolitik im Kampf gegen die Physik